Blog

Elkészült a Gondolkodj okosan! Az intellektuális szupererő c. könyv alapján indított 365 napos kihívás 183. blog bejegyzése, Instagram posztja és az insta posztok megosztásából származó Facebook-bejegyzése. Ezzel átléptem a 365 napos kihívás felezővonalát. Összeírtam néhány gondolatot arról, hogy mit tanultam eddig a projektből és mit érzek most ezzel kapcsolatban. &nbsp; Először is: ez iszonyat sok munka. Persze nem összehasonlítható a könyv megírására fordított idővel, de még LLM- és Canva-támogatással is rengeteg időt vesz igénybe a feladat. Amikor elkezdtem, nem számoltam ki, hogy egy napnyi tartalom előállítása átlagosan legalább 20-25 perc. Ez azt jelenti, hogy mostanra 4117 percet, azaz 68,6 órát, azaz 8,6 munkanapot fordítottam a kihívásra. Ha elérnék a végére, ez több mint 17 munkanapnyi időt jelentene, tehát több mint három munkahetet. Közben megírtam egy újabb könyvet, és folyton az jár az eszemben, hogy mennyivel jobb lett volna a 365 napos kihívás helyett is az új kötetbe fektetni az esti, éjszakai, hétvégi órákat.&nbsp; &nbsp; A személyes megélésemet további tényezők is befolyásolják. &nbsp; Egyrészt ennek a projektnek nincs semmilyen hagyományos értelemben vett megtérülése. Ettől nem fogy több példány a kötetből, és ha fogy is, abból semmilyen módon nem részesedem. Nincs tudományos előmeneteli értelme, mert az akadémiai világ nem értékeli, de még csak nem is jegyzi az ilyesfajta tudománykommunikációs önkénteskedést. A „márkaismertségem” és „márkaértékem” nemigen nőtt, és ha nőne sem tudom „beváltani” semmilyen értelmezhető előnyre az esetleges fejlődést.&nbsp; &nbsp; Az ilyen műkedvelő projekteknek az algoritmusok nem barátai. Szinte zérus megjelenítést produkálnak a nem követők táborában, a szűk kiinduló követő táborból így nem egykönnyen lesz feliratkozók serege. Kíváncsiságból elköltöttem tízezer forintot hirdetésre, ekkor a promóció hat napja alatt nagyjából 8.000 új megtekintésből 50 körüli új követő lett. Borzalmasan rossz arány. Ha értékesíteni szerettem volna, valószínűleg nagyon elkeseredek. Sokat megértettem most abból, hogy ha valakinek húsba vágó kérdés ezeken a platformokon ismertséget építeni, követőket, pláne vásárlókat szerezni, az egyrészt nagy idő-, másrészt valószínűleg nagy pénzügyi befektetést igényel. És persze nagyfokú tudatosságot, kitartást és ügyesen automatizált folyamatokat. &nbsp; Lehet persze, hogy a „termékkel” van a baj, legközelebb megpróbálhatom a kritikai gondolkodás falatkáit becsomagolni valami jobban hangzó üzenetbe. „Egy következtetési módszertan, amely 10 évet fiatalít!” „Az érvelési hibák elkerülése visszaadja a normális emésztését!” „Ha a Mill-féle logikai szerkezeteket használja, sosem kell többé vérnyomáscsökkentőt szednie!” „Rosszul alszik? Fejlessze kognitív készségeit és máris úgy fog pihenni, mint egy jóllakott csecsemő!” „Occam-borotvája a kutatások szerint 76 százalékkal hatékonyabb annál, mint amit most használ!” Szóval ez nehéz így. &nbsp; Természetesen sokat rontott a projekt hatásosságán, hogy a saját Facebook-oldalamon a kezdéskor és a negyedút körül megjelent híradáson kívül semmilyen platform nem működött felhordó csatornaként. A többezres Facebook-ismeretségi kör nagy része pedig vagy nem is látta a hírfolyamban a megjelenést, vagy nem érdeklődik annyira a téma iránt, hogy egyet még kattintott volna. Az is lehet persze, hogy látták a bejegyzést, és érdekli is őket, csak tőlem nem, vagyis nem tőlem kíváncsiak a témára. Az egyik rendezvényen (a téma iránt önkéntes jelentkezéssel érdeklődésüket kifejező résztvevők körében) ráírtam a munkafüzetre az oldalak elérhetőségét, abból egy új követő lett, egy másik workshopon pedig a prezentáció végén percekig látható volt a link, abból egyetlen követő sem származott. &nbsp; Technikailag az Instagram posztok előállítása a legnehezebb. A gondolkodással kapcsolatos üzenetekhez nagyon nehezemre esik új és új képeket, vizuális ötleteket (ki)találni. A Canvába épített AI-segéd az elején például a posztok 90 százalékához egy agy képét akarta hozzárendelni, mert szerinte a gondolkodásnak ez a legjobb megjelenítése. A maradék megoszlott az egymással dühödten kiabáló emberek (az emberek által betanított gépek szerint ez a vita vizuális jelképe) és a tengerparton jógázó, a kamerának háttal ülő 20 éves hölgy képei között. (Ez utóbbi a higgadt gondolkodást, az elmélyülést lenne hivatott megmutatni.) És akkor még ott vannak a színek, a szövegméretek, az arányos elhelyezés. Sikerült 183 különböző posztot készíteni, de ez már az első időktől minden egyes nappal egyre nehezebben ment. Az AI-támogatással nagyjából két hét alatt felhagytam. (Mondhatni canvába holt ötlet volt. Bocsánat.) &nbsp; Közben a kötet és annak hatásossága a valóságban más úton jár, más szinten tart. Az MCC Press kiadó 2025-ös eladási listáján úgy lett első a könyv, hogy 2024 augusztusában jelent meg, és több, a promóciót (is) szolgáló megjelenésem is 2025 előtti volt. Ez nagyon örömteli. Nem az elsőség mint ego boost, hanem az elsőség mint a téma népszerűsége. Nem gondoltam (erre tanúim vannak), hogy egy erőfeszítésre, fegyelmezettségre sarkalló, sok helyen akadémiai nyelvezetű és még logikai összefüggéseket, statisztikai módszertanokat is tartalmazó kötet ilyen nagyot tud menni ezekben az években. Az AI-modellek épp ebben az időszakban váltak és válnak globálisan elterjedtté, egyre több felmérés mutatja ki, hogy ezek hatására miként satnyul az emberi gondolkodás. Ebben az ellenszélben reményt ad, hogy vannak, akiket érdekel, miként fejlesszük az emberi (és nem a mesterséges) intelligenciát, az okos kommunikációt.&nbsp; &nbsp; A kötet bemutató beszélgetésein azt tapasztaltam, hogy elsősorban a 45 év felettiek értik legjobban ezt az üzenetet, ők azok, akik még kapaszkodnának a klasszikus érvelések stabil szikladarabjaiba. És nem, nem azért, mert régen minden jobb volt. Hanem azért, mert pontosan látják maguk körül, hogy hova vezetnek a rossz minőségű viták, az adatok, tények, információk megkülönböztetésére és szelektálására képtelen emberek egymás mellett való el- és félrebeszélései. A könyvet tegeződve írtam, és az előszóban a huszonéveseket szólítottam meg közvetlen célközönségként. Nem voltam naiv, pontosan tudtam, hogy az országban maximum egytucat huszonéves fogja megvenni a kötetet. Arra számítottam, hogy a szüleik, nagyszüleik, tanáraik fogják majd a kezükbe adni a könyvet, vagy egyes fejezeteket. Ahogy a személyes történetekből hallom, ez így is lett.&nbsp;(Azt nem tudom, meglett-e az egytucat huszonéves, dedikáltatni másfél év alatt kábé öten voltak ebből a korosztályból.) A kötettel kapcsolatban számomra az egyik legkedvesebb történés az volt, amikor a 2025-ös OKTV országos döntőinek résztvevői ezt a könyvet kapták ajándékként. Nekik készült új borítószöveg is, hogy az ajándék személyesebb legyen. Nem tudom, a tanulmányi versenyzésben legjobb középiskolásaink közül végül hányan olvasták el, vagy egyáltalán olvastak bele a könyvbe, de néhányan hátha.&nbsp; &nbsp; A valóságos könyvtől vissza az online kihíváshoz. A blogot a honlapnak helyet és motort biztosító Durable.co statisztikái szerint naponta négy-nyolc ember olvassa, az eddigi csúcs 23 látogató volt. Ők 2025. december 5-én a „Mi az a következtetés?” című bejegyzésre kattintottak rá, ezért stílszerűen egy konzekvenciára vonatkozó költői kérdés következik: Ha ez a projekt ennyire sok időt rabol el, ilyen nehéz és ennyire hatástalannak látszik, akkor mi értelme van folytatni a kihívást? Mi ennek az egésznek a jelentősége? &nbsp; A könyvben írok az elsüllyedt költség tévedéséről, más néven Concorde-hatásról. Ez az ön- és énvédő gondolkodási torzítás azt jelenti, hogy a korábban befektetett erőforrások miatt továbbra is időt, pénzt vagy erőfeszítést fektetünk valamibe, még akkor is, ha ez már nem észszerű. Gyakran gondolok arra, hogy minden nap, amikor nekikezdek a következő poszt legyártásának, valójában az énvédelmi sorozatot folytatom, pedig közben minden nyíl abba az irányba mutat, hogy nem kell a jövőbeni jó időket odadobni a múltbeli rossz időbefektetések után. &nbsp; Tehát egyetlen okos következtetés maradt: ezt a kihívást fel kell adni. Az valószínűnek tűnik, hogy mivel most idő előtt abbahagyom, később sem fogom befejezni. Már az utóbbi hónapokban is leginkább csak a kihívás maga éltette a projektet. &nbsp; Ez az írásmű egy csodás first world problem bemutatóra sikerült, remélem, a lírai én nyavalygása sok érzelmi húrt megpendített. &nbsp; A jól képzettek tudják, hogy az előző mondat legalább öt, a könyvben szereplő gondolkodási torzítást és érvelési hibát tartalmazott. (A stiláris horror most nem számít.) Aki ezeket nem ismeri fel, mindenképpen vegye meg a könyvet, olvassa a blogot és kövesse az insta-oldalt! Ne feledjétek, az okos gondolkodás anti-aging, egészségvédő hatású! Ez az állítás egyébként tényleg igaz, nemcsak az arctalan és rossz renoméjú brit tudósok szerint van így.&nbsp; &nbsp; De az élet meghosszabbításának szerszámosládája már a következő, 2026-ban megjelenő könyvem témája lesz. Hamarosan indul is az új projekt 365 napos közösségi médiás kihívása! Ja, nem. 🛠️ Pro tippek1. Ne kezdj bele úgy egy kihívásba, hogy nem tisztázod saját magad számára, hogy miért csinálod. Ha nem világos a motiváció, a nehéz időszakok még nehezebbnek fognak tűnni.2. Ha nincs naponta legalább egy órád ezzel foglalkozni, ne vállalj szövegírást komoly témákban!3. Ne szégyelld abbahagyni! Még mindig jobb félbehagyni egy értelmetlennek bizonyult dolgot, mint folytatni és aztán azon bánkódni, hogy miért nem fejezted be korábban.

184. nap: Félúton, avagy mit tanultam a Gondolkodj okosan! kihívásból?

Az áltudomány különös műfaj. Külsőre ismerős: tudományos hangvétel, magabiztos kijelentések, egy-két grafikon, pár „szakértő”, ügyesen elhelyezett latin szavak. Csak egy dolog hiányzik belőle: az a fajta bizonyíték és módszertani fegyelem, ami a tudományt tudománnyá teszi. Vagy van ugyan „bizonyíték”, csak közelebbről nézve rossz a mérés, rossz az összehasonlítás, túl kicsi a minta, túl szép a következtetés.Az áltudományos állítások között ott vannak a csodaszerek és a bizonyíték nélküli eljárások. Különböző „módszerek”, ugyanaz a minta: az állítás erős, az ellenőrizhetőség gyenge. A mondat úgy van megfogalmazva, hogy elsőre igaznak érezd és pont ez a veszélye.A konteók, az összeesküvés-elméletek rokon világban mozognak. A valóság kusza, ellentmondásos, sokszereplős. A konteó ezzel szemben rendet ígér. Azt mondja: valakik a háttérben irányítanak, és minden ugyanoda fut ki. Titkos társaságok, világuralmi tervek, gyíkemberek, „meg sem történt, ami köztudottan megtörtént”. A részletek változnak, a dramaturgia állandó.A kutatók szerint sokan akkor fordulnak összeesküvés-elméletek felé, amikor kontrollvesztést élnek meg, félelmet vagy szorongást éreznek. A konteó fekete-fehér választ és vigaszt is ad. Nem az igazságot ígéri, inkább a megnyugvást: végre érthető, mi történik.Az alábbi példák azt mutatják meg, mely állítások keringenek a leggyakrabban:„Az ember sohasem járt a Holdon.” „A szeptember 11-i támadások mögött az amerikai állam állt.” „A vakcinák mikrocsipeket juttattak az emberekbe, és ezek az 5G-hálózatokra kapcsolódnak.” „A repülők kondenzcsíkja vegyi fegyver, időjárás-módosítás, vagy valamilyen mérgezés.” „Paul McCartney meghalt, és egy hasonmás lépett a helyére.” „A denveri reptér alatt titkos központ épült az ‘új világrend’ vezetőinek.” A közös pont a gondolkodási (?) élmény: minden összefügg, minden szándékos, minden rejtett. A véletlennek és a komplexitásnak kevés hely marad.A konteóhívőkről szóló kutatások gyakran hasonló mintázatokat írnak le. Gyakrabban jelenik meg alacsonyabb iskolázottság, bizalmatlanság a hatóságokkal szemben, és az a vágy, hogy „több beleszólás” jusson a saját csoportnak. Gyakoribb a szélsőségesebb politikai vagy vallási kötődés, döntési helyzetekben erősebb a támaszkodás a megérzésekre, és az a hajlam, hogy összefüggéseket lássunk ott is, ahol nincs. Sokaknál a közösségi média a fő információforrás, ami felgyorsítja a visszhangokat, és szűkíti a látóteret.Érdemes ezen a listán elidőzni egy pillanatra. A cél nem az ítélkezés. A cél az, hogy felismerd a kockázati helyzetet: mikor leszel te is fogékonyabb a kerek, vigaszt adó, mindent megmagyarázó történetekre.Van még egy fontos csavar. Nem minden gyanú alaptalan. Akadtak olyan állítások, amelyeket sokáig összeesküvésként kezeltek, később pedig részben igaznak bizonyultak, például kormányzati dokumentumok feloldása után. Az Operation Paperclip keretében az Egyesült Államok valóban kimentett német tudósokat, köztük súlyos náci múlttal rendelkezőket. Az ólmozott üzemanyagok története sem legenda: a veszélyek ismerete mellett is még évtizedekig árulták ezeket a termékeket. A dohányipar is dokumentáltan dolgozott azon, hogy késleltesse és gyengítse az egészségkárosító hatások nyilvánosságra hozatalát. A Project Sunshine pedig valódi program volt, döbbenetes etikai vakfoltokkal. Kanadában az ötvenes években tényleg születtek kormányzati próbálkozások „meleggyanús” emberek kiszűrésére műszeres mérésekkel.Ezek a történetek azért fontosak, mert a kritikai gondolkodásnak szüksége van árnyalatokra. Ha minden furcsán hangzó dolgot azonnal kinevetsz, azzal bezárod az ajtót a valós visszaélések felismerése előtt. Ha mindent készpénznek veszel, azzal kinyitod az ajtót a fantáziának. A kettő között van a fontos szellemi munka terepe, ahol megnő az ellenőrizhetőség, a forrás, a bizonyíték, a módszer, az arányérzék jelentősége.Közben az is igaz, hogy néhány korábban „csak” spirituálisnak tartott jelenséggel kapcsolatban a tudomány később talált élettani összefüggéseket. A meditáció hatásairól sokáig legfeljebb sejtések keringtek, azután jöttek azok a vizsgálatok, amelyek egyre több adatot szolgáltattak a stresszre, figyelemre, hangulatra gyakorolt hatásról. Ez jó emlékeztető lehet: a valóság néha meglepő, a bizonyíték viszont mindig kötelező.Ilyenkor az segít, ha megőrzöd a józanságot: a kíváncsiságot, a kételyt, és a belső fegyelmet.&nbsp; 🛠️ Pro tippek1. Kérdezz rá a módszerre! Ha egy állítás tudományosnak látszik, derüljön ki belőle, mit mértek, hogyan mérték, és hol lehet utánanézni.2. Figyeld meg, milyen érzést kelt! A konteók gyakran azonnali megkönnyebbülést adnak: megvan a bűnös, megvan a magyarázat. Pont ezért érdemes ilyenkor lassítani.3. Tartsd arányban az állítást és az alapot! Minél nagyobbat mond valaki, annál inkább legyen kézzelfogható, ellenőrizhető támasza.

183. nap: Áltudomány és összeesküvés-elméletek: a tudomány jelmeze, a kontroll ígérete

A gyenge minőségű információval az a legnagyobb baj, hogy első pillantásra általában ártalmatlannak tűnik. Egy poszt. Egy videó. Egy „tuti tipp”. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy döntéseket építesz rá. Egészségről, pénzről, közéletről, emberekről. Itt kezd el ára, néha túl nagy ára lenni.A rossz minőség többféle módon jelenik meg. Az egyik a téves információ. Valaki valamit félreért, rosszul idéz, rosszul emlékszik, és az információ már megy is tovább. Klasszikus példa, amikor egy közösségi oldalon valaki azt írja, hogy bizonyos ételek fogyasztása képes gyógyítani egy betegséget, miközben erre nincs tudományos bizonyíték. Az állítás jól hangzik, megnyugtató, könnyű továbbadni., csak épp téves és emiatt félreviszi a gondolkodást.A másik a dezinformáció. Itt már nem félreértésről van szó, hanem szándékos megtévesztésről. Kitalált hírek, manipulált képek és videók, ártó szándékú propaganda. Választási időszakban ennek különösen nagy a jelentősége, mert egy hamis információ célzott terjesztése képes befolyásolni a közhangulatot. Nem kell hozzá sok ember. Elég a jó időzítés és a jó csomagolás.A gyenge minőségű információ azzal is árt, hogy ráépülhet egy alapvető emberi reflexre. Szeretjük azokat a híreket, amelyek igazolják, amit eleve gondolunk. A korábban már tárgyalt megerősítési torzítás pont erről szól. Ha egy állítás passzol a nézeteidhez, könnyebben elhiszed. Ha ütközik velük, könnyebben félresöpröd. Így alakul ki az, hogy valaki csak olyan forrásokból tájékozódik, amelyek összhangban vannak a politikai ízlésével, és minden mást gyanúsnak tart.&nbsp;Innen vezet az út a visszhangkamrákhoz. Cass Sunstein erre a jelenségre azt a kifejezést használta, hogy a hírfogyasztók bezáródnak egy buborékba, ahol nagyrészt a saját nézeteik visszhangjával találkoznak. A következmény legtöbbször a polarizáció. A másik oldal nem vitapartner, inkább fenyegetés. Az eltérő vélemény nem lehetőség a pontosításra, inkább bosszantó zaj. És minél kevesebbet találkozol valódi ellenérvekkel, annál természetesebbnek tűnik a saját álláspontod.A rossz minőségű információ a bizalmat is kikezdi. Ha a téves információ és a dezinformáció tömegesen terjed, akkor idővel minden gyanússá válik. A média, a tudományos közösség, a közintézmények, a köztisztviselők. A gyanakvás önmagában nem erény és nem is bűn. A gond ott van, amikor a bizalom helyére általános szkepszis kerül. Amikor már semmit sem lehet elhinni, így semmit sem lehet közösen eldönteni sem.A manipuláció külön műfaj. A gyenge minőségű információt nagyon jól lehet használni hangulatkeltésre, propagandára, kattintásvadász tartalmak gyártására. A kattintásvadászat logikája egyszerű. A cím nem tájékoztat, hanem rángat. Provokál, ijesztget, felháborít, sokszor felszólít, gyakran félbehagyott mondattal dolgozik, vagy kérdéssel csalogat, mintha a „döbbenetes” válasz csak egy kattintásra lenne.Ismerősek ezek a példák?„Ettől a videótól sokkot kapsz!” és a videóban valaki három karton vizet vesz a boltban. „Erre senki nem volt felkészülve!” és kiderül, hogy megváltozott a forgalmi rend egy csendes utcában. „Nem hiszed el, mi történt egy kis magyar faluban!” és a megfejtés annyi, hogy arattak, mint minden évben. „Ennyiért tankolhatunk szerdától!” és a lényeg az, hogy az ár nem változik.Ezek elsőre csak komikusak. A gond a mintával van. A cím érzelmet gerjeszt, és közben megkerüli a tényeket. Ha ezt elégszer látod, „átáll" a figyelmed. A higgadt, pontos mondatok unalmasnak tűnnek. A túlzás válik alapértelmezetté. Innen már csak egy lépés, hogy komoly ügyekben is ugyanez a mechanika kezdjen működni.A gyenge minőségű információ ellen nincs tökéletes pajzs. Viszont van egy jó szokás, ami sokat számít. Lassítani. Mielőtt elhiszel valamit, tedd fel a kérdést, mi az állítás, és mire épül. Mielőtt továbbadod, nézd meg, ki mondja, és miért. Mielőtt felháborodsz, keresd meg, mi a konkrétum, és mi a díszlet.&nbsp; 🛠️ Pro tippek1. A címre ne építs véleményt! A szenzáció gyakran csak csali. Olvasd el, mi az állítás, és van-e benne konkrétum.2. Keresd a bizonyítékot! Elvárható, hogy egy komoly állításnál legyen megnevezhető alap. Ha csak ígéret és hangulat van, kezeld óvatosan.3. Mozdulj ki a saját buborékodból! Nézz rá ugyanarra a témára több, egymástól független forrásból. Ez nem gyengíti a gondolkodást, inkább stabilizálja.

182. nap: A gyenge minőségű információ ára

Az egyik legkellemetlenebb érvelési csapda az, amikor a kérdésedre kapsz egy pontos választ, mégsem jutsz előrébb. A válasz igaz lehet, csak nem arra a kérdésre felel, amit te feltettél. Ilyenkor az információ nem segít dönteni, mert más problémára ad választ.Ez a relevancia kérdése.Az ember gyakran úgy képzeli el az értékelést, mint válogatást az igaz–hamis állítások között. Pedig a valóságban van egy másik szűrő, ami legalább ennyire fontos. Az állítás lehet igaz, és mégis rossz alap, mert nem a te problémádról szól. Kicsit olyan, mint amikor kapsz egy pontos térképet, csak épp egy másik városról.A relevanciát akkor tudod igazán értékelni, amikor te magad is megérted, hogy pontosan milyen kérdésben akarsz dönteni. Ha ez az alap nincs meg, bármi jónak tűnhet, ami okosan hangzik. Egy vita is így csúszik szét. A felek sorra mondanak érdekes állításokat, csak épp nem ugyanarra a kérdésre válaszolnak. A beszélgetés látványos lesz, előre viszont nem megy.A mindennapokban a relevancia hiánya tipikusan két formában jelenik meg.Az egyik a mellébeszélés. A válasz hosszú, részletes, tele van szakkifejezéssel, és közben kikerüli a lényeget. Például azt szeretnéd tudni, mire figyelj vásárláskor, és helyette kapsz egy terméktörténetet. A háttér akár érdekes is lehet, csak a döntésedhez nem fontos, vagy akár egyenesen zavaró.A másik a félreértett kérdés. Például megkérdezed, hogy egy városban melyik környéken érdemes lakást nézni, és a válasz arról szól, hogy „a lokáció mindig fontos”. Ez igaz, csak nem segít. Te nem elvek iránt érdeklődtél, hanem információra van szükséged. A válasz akkor lenne releváns, ha az adott környékekről mondana valamit: zaj, közlekedés, árak, biztonság stb.A jó értékelés egyik legegyszerűbb kérdése ezért ez: „Ez az információ válasz arra, amit én most tudni akarok?” Ha a válasz bizonytalan, akkor érdemes futni még egy kört és pontosítani a kérdést.&nbsp;A relevancia végül fegyelem. Nem hagyod, hogy a magabiztos stílus vagy a látványos adat elvigye a gondolkodásodat.&nbsp;&nbsp; 🛠️ Pro tippek1. Írd le egy mondatban, mit akarsz eldönteni! Ha ez megvan, azonnal látni fogod, melyik információ tartozik ide, és melyik csak érdekes kitérő.2. Tedd fel a „mire jó ez az információ” kérdést! Ha nem tudod megmondani, hogyan változtatná meg a döntésedet, akkor valószínűleg nem releváns.3. Szűkítsd le a helyzetet! Mikor, kinek, milyen körülmények között kell működnie? A túl általános válaszok így gyorsan elveszítik a varázsukat.

181. nap: Relevancia: igaz ÉS fontos

Gondolj bele, mennyi mindent el lehet intézni egy-két szóval. „Sokan mondják.” „Mindenki tudja.” „Bizonyított.” „Veszélyes.” „Gyors.” Ezek a mondatok attól erősek, hogy nem igényelnek szellemi munkát. Nem kell hozzájuk mérőszám, feltétel.&nbsp;A pontosság ezzel szemben mindig kényelmetlenebb. Egy pontos állításban meg kell nevezni valami konkrétat: ki mondja, mennyiről beszélünk, mióta tart, mire vonatkozik, milyen helyzetben igaz és mikor nem. A pontosság tulajdonképpen kerítést húz a mondat köré. Ezen belül igaz, ezen kívül már kérdéses az igazságtartalma.Ezért van az, hogy a pontatlan állítások gyakran általánosabbnak hangzanak, univerzálisnak tűnnek, mintha mindenkire és mindig érvényesek lennének. Csak közben éppen azt nem tudod, hogy mire kellene alkalmazni őket. A pontosság lehozza a mondatot a földre. Az állítás veszít a drámai erejéből, cserébe erősödik a &nbsp;valóságtartalma.A pontosság egyik legegyszerűbb próbája a hiányérzet. Olvasol egy mondatot, és ha figyelsz, rögtön eszedbe jut pár kérdés. Ezek a kérdések jelzik, hogy az állítás még nincs kész. Olyan, mint egy térkép, amin nincsenek távolságok. Lehet, hogy már ott van minden fontos tereptárgy, mégsem tudsz elindulni a térkép alapján.A másik próba az, hogy mennyire lehet félreérteni az állítást. A pontatlan mondat azért veszélyes, mert a hiányzó részeket te fogod kitölteni. A saját tapasztalatoddal, a saját félelmeddel, a saját reményeddel. Két ember ugyanazt a mondatot olvassa, és két külön történetet olvas / hall bele. Ettől lesznek a viták gyakran végtelenek. Mindenki a saját (belső) kiegészítéseivel vitázik.A pontos állítás elvárása tehát nem szőrszálhasogatás. Kevesebb köd, több kapaszkodó. És ha döntést kell hoznod, ez a különbség nagyon is számít.&nbsp; 🛠️ Pro tippek1. Keresd a számot vagy a mértéket! Ha egy állítás erős, nézd meg, van-e mögötte mennyiség, arány, időtartam, összehasonlítás.2. Tedd fel a „mihez képest” kérdést! A „romlik”, „javul”, „drága”, „gyors” típusú szavak csak egy viszonyrendszerben jelentenek valamit.3. Ne hagyd ki az időt és a helyzetet! Sok állítás azért pontatlan, mert nem derül ki belőle, mikor és milyen körülmények között igaz.

180. nap: Pontosság: a jó információ első szűrője

Az információ szó nem túl hasznos a mindennapokban, mert túl sok mindent értünk alatta. Egy számot, egy véleményt, egy történetet, egy sejtést, egy ügyes mondatot.&nbsp;Az információ minősége azt jelenti, hogy mennyire használható. Nem azt, hogy „tetszik-e”, és nem azt, hogy „meggyőző-e”. Használható-e arra, amire neked kell. Egy mondat lehet pontos, és mégis felesleges. Lehet érdekes, és mégis hamis. Lehet igaz, és mégis rossz kérdésre válaszol.A jó információ egyik legegyszerűbb jele a pontosság. Nem nagyot állít, hanem tisztán fogalmaz. A pontatlan információ gyakran úgy jelenik meg, hogy általános igazságnak tűnik, de valójában csak egy nagyon korlátos helyzetre vonatkozik. A pontatlanság sokszor nem nyilvánvaló. Inkább úgy tűnhet fel, hogy hiányzik belőle pár fontos részlet. Ki? Mikor? Hol? Milyen feltételek mellett? Ezek nélkül az állítás könnyen mindenre jó lesz, és ez a legveszélyesebb forma.A második jel a relevancia. Lehet, hogy egy adat igaz, csak nem segít. Ha a kérdésed az, hogy „mi működik”, akkor a „mi tetszik” típusú információ kevés. Ha a kérdésed az, hogy „mennyibe kerül”, akkor a „mennyire menő” típusú mondatok mellékszálak. Az értékelés itt arra tanít, hogy ne engedd, hogy a beszélgetés vagy a szöveg helyetted válasszon kérdést. Te mondd ki, mire keresel választ.A harmadik jel a teljesség. Sok félreértés abból születik, hogy egy állítás igaz, csak közben hiányzik belőle a feltétel. „Ez jó.” Kinek jó? Mire jó? Meddig jó? Milyen helyzetben nem jó? A hiányos információ azért különösen veszélyes, mert nem hazudik, egyszerűen kihagy valami fontosat. És a kihagyás a fejedben kitöltődik tatalommal. A saját tapasztalatoddal, a saját reményeiddel, a saját félelmeiddel.A negyedik jel az időszerűség. Vannak témák, ahol egy régi adat is hasznos. Vannak olyanok is, ahol a régi adat egyenesen veszélyes. (Gondoljunk az évszázadok, évtizedek alatt elavult egészségügyi információkra.) Az értékeléshez hozzátartozik, hogy megnézed, mikori az állítás, és azóta változhatott-e a környezet. Lehet, hogy tegnap még igaz volt, de ma már nem az.A rossz minőségű információ gyakran nem olyan, mint egy nyilvánvaló hazugság. Inkább olyan, mint egy félmondat. Megnyugtat, de lehet, hogy feldühít, esetleg lelkesít, és közben nem ad kapaszkodót. Az ilyen mondatok gyorsan terjednek, mert könnyű őket továbbadni. Csak éppen döntést nem érdemes építeni rájuk.Ezért jó szokás időnként megállni, és feltenni magadnak néhány egyszerű kérdést. Pontosan mit állít ez a mondat? Mire vonatkozik? Mi hiányzik belőle ahhoz, hogy félreérthetetlen legyen? És ami talán a legfontosabb: válaszol-e arra, amit én most tudni akarok. Ha ezekre nincs jó válasz, az információ lehet érdekes, csak nem jó alap.&nbsp; 🛠️ Pro tippek1. Keresd a hiányzó részeket! Ki, mikor, hol, milyen feltételekkel. Ha ezek nincsenek meg, az állítás könnyen félreérthető.2. Fogalmazd meg a saját kérdésedet! Egy mondatban. Ha nem tudod, mit keresel, bármi jónak tűnhet, ami jól hangzik.3. Óvakodj a „mindenre jó” mondatoktól! A túl általános állítások általában vagy túl nagyot mondanak, vagy hiányosak.

179. nap: Mitől jó egy információ?

Dr. Radácsi László

Dr. László Radácsi is a Hungarian economist, university professor, researcher, author and public educator. He is recognised for his work on critical thinking, cognitive biases, mental models, decision-making, healthy ageing and longevity, strategic thinking, entrepreneurship and corporate sustainability. Through books, scientific publications, podcasts and educational content, he helps people make better decisions and prepare for longer, healthier lives.

Libre Baskerville

Libre Franklin

Roboto

Ez a weboldal a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket (cookie-kat) használ.

Kritikai gondolkodás blog

184. nap: Félúton, avagy mit tanultam a Gondolkodj okosan...

183. nap: Áltudomány és összeesküvés-elméletek: a tudomán...

182. nap: A gyenge minőségű információ ára

181. nap: Relevancia: igaz ÉS fontos

180. nap: Pontosság: a jó információ első szűrője

179. nap: Mitől jó egy információ?